A legtöbb kandalló élettartamát nem a külső burkolat, hanem a belső szerkezet határozza meg.
A hagyományos rendszereknél ez általában:
• acél égéstér
• samott vagy vermikulit bélés
• különböző hőálló elemek
Ezek az alkatrészek folyamatos hőterhelésnek vannak kitéve.
Mi történik idővel?
• a samott repedezni kezd
• az acél deformálódik
• az égéstér elhasználódik
• a szerkezet veszít a tömörségéből
Ez egy természetes folyamat.
Ezért van az, hogy:
a legtöbb kandallót 10–15 évente fel kell újítani vagy cserélni.
A zsírkő kandalló működési alapja más.
A teljes szerkezet:
• tűztér
• belső járatok
• külső burkolat
100% zsírkőből készül.
Ez azért lényeges, mert:
• nincs külön égéstér, ami kiégne
• nincs bélés, ami elhasználódna
• nincs szerkezeti gyenge pont
A zsírkő nem kopik el a hő hatására.
Ez nem marketing állítás, hanem anyagtani kérdés.
Ezért fordul elő, hogy Finnországban ma is működnek:
80 évnél idősebb zsírkő kandallók.
A különbség tehát:
nem „jobb minőség”
hanem teljesen más szerkezeti logika
